Ajándék ötletek Máltáról

Máltai ajándék ötletek barátoknak

Na, most jön az igazi kihívás: a barátoknak szánt ajándékok. Tudod, azoknak, akik még az indulásod előtt is írogattak, hogy „Ne felejts el hozni valamit!”, meg akik a nyaralásod alatt ötpercenként lájkolták az Instára feltöltött tengerparti képeidet, csak hogy utána beléd kössenek: „Na, szép, mi meg itt esőben rohadunk, te meg bronzulsz a lagúnában...”. Hát ezek után igazán megérdemelnek valamit, nem?

Első tipp: máltai bor – de csak annak, aki nem issza meg azonnal a reptéren.
Valletta kis borüzleteiben és specialitásboltjaiban kiváló minőségű helyi borokat találhatsz. A máltai borászatok, mint például a Meridiana, nemcsak menő nevű vörösekkel, de napsütéses ízvilágú fehérborokkal is előrukkolnak. Ha a barátod borrajongó (vagy legalábbis úgy tesz), egy ilyen palack igazi találat – és remélhetőleg megkínál vele, mikor elmeséled, hogyan cipelted végig a nap alatt egy papírszatyorban.

A divatőrült barátnődnek? Sliema a te helyed.
Itt található a legtöbb dizájner bolt és kézműves ékszerkuckó, ahol garantáltan nem fogsz két ugyanolyan karkötőt látni. A máltai kereszt motívuma sok ékszerben megjelenik, így stílusos, mégis helyi kötődésű ajándék lesz belőle. Ha ráadásul el tudod mondani, hogy „ezt egy kézműves árus készítette, aki közben kecskéket terelt”, az automatikusan extra 25% barátságpontot jelent.

A gasztrobarát (avagy „mindenevő”) ismerősödnek, nos, ő a legkönnyebb.
Kezdd egy csomag Pastizzival, na, jó, ezt ne csomagold el, mert mire hazaérsz, csak egy szomorú, olajos papírzacskó marad. De a helyi finomságok közül ott van például a figolla (mandulás, mázasan édes sütemény, ami elvileg húsvéti, de egész évben megtalálható – szerencsére). Vagy ha igazán szofisztikált ajándékot akarsz, jöhet a máltai kapribogyó vagy a fent említett olívaolaj. Ezeket elnézve a barátod talán úgy érzi, mintha ő is napozott volna egy kicsit azon a szigeten.

Na de mi van azzal a baráttal, aki mindig késik, de elsőként jelentkezik, ha pizzát rendelsz?
Neki jöhet valami szívből jövő és vicces – például egy máltai kereszt formájú hűtőmágnes vagy egy luzzu mintás bögre. A luzzu, azaz a máltai halászhajó, rikító színeivel és „figyelő szemeivel” szinte védőszentként is funkcionálhat a konyhában. Egy ilyen bögre láttán biztos, hogy mosolyogni fog, még ha közben el is kéri a Netflix jelszavad.

És ott van a művészkedő haver, aki mindenből képes filozófiai kérdést faragni.
Neki tökéletes egy darabka máltai mészkőből faragott mini templom vagy lovagfigura, amit például Mdina óvárosában vagy Valletta egyik régiségboltjában találhatsz. Adhatsz mellé egy kis történetet is: „Ez a kő ugyanabból a bányából származik, mint a Szent János-társkatedrális homlokzata!” – még akkor is, ha ezt csak az eladó mondta, miközben egy banánnal zsonglőrködött a pult mögött.

A buliőrült barátnak pedig – hát... ne adj neki semmit, csak hívj meg egy körre.
De ha ragaszkodsz az ajándékhoz, szerezz be egy üveg Cisk-et, a helyi sört, ami egyszerre üdítő, keserédes és meglepően jól passzol naplementenézéshez. Vagy egy üveg Bajtra, a fügekaktuszból készült máltai likőr, amitől kicsit elmosódnak a máltai emlékek, de legalább jóízűen.

És végül, ha minden kötél szakad, vagy ha elfáradtál a szuvenír vadászatban, ott van a csodálatos „I Love Malta” póló, amit 3 euróért vehetsz bármelyik strand melletti standon, és amit 20 év múlva is előhúz majd az illető egy pakolás közben: „Jaaa, ezt még te hoztad Máltáról! Emlékszem, hogy még hűtő mágnest is kaptam mellé!” És voilà, a barátság megerősítve, Máltával fűszerezve!

Mit hozzunk a nagyszülőknek Máltáról?

Ha van valaki, akit igazán meg kell lepni, amikor visszatérünk egy egzotikus nyaralásról, az a nagyi és a papa. Ők azok, akik az indulás előtt még elláttak minket 37 darab napozási tanáccsal („ne felejts el kalapot vinni!”), és talán egy kis eurót is a zsebünkbe csúsztattak azzal a megjegyzéssel: „Vegyél valami szépet – magadnak!” Nos, miért is ne fordítsuk ezt a „valami szépet” épp rájuk?

Kezdjük a nagymamával. Málta a csipkék földje, és nem csak azért, mert minden második szuvenír boltban lógnak belőlük az ablakfüggönyök. Gozo szigetén, ahol a nyugdíjas csipkeverő nénik valószínűleg még reggelire is orsót esznek orsóval, találhatunk csodás kézzel készült csipketerítőket. Olyan finomak, hogy ha véletlenül rájuk lehelsz, már az is fodrozódást okoz bennük. Nagymama biztosan elérzékenyül majd egy ilyentől, főleg ha elmondod, hogy „ezt nem egy IKEA-ban vettem, hanem egy nénitől, aki közben kecskének dúdolt egy Ave Mariát”.

Ha a nagyi nem a terítő-fan klub elnöke, akkor sem kell pánikba esni, Málta tele van olyan gasztronómiai kincsekkel, amiket örömmel fogad. A máltai méz például igazi különlegesség: krémes, illatos, és állítólag még a migrént is gyógyítja, legalábbis ezt mondta egy piaci árus, miközben mézzel kínálta a fél busznyi turistát. Ha hozzáteszed a csomaghoz a máltai olíva olajat, akkor már tényleg egy gourmet ajándékkosár boldog tulajdonosa lehet a mama. Ő pedig boldogan készíti majd belőle a "május végi pörköltet mediterrán stílusban", és onnantól minden vendéget azzal traktál, hogy „ez a fűszeres íz Máltáról van, tudod, a szigetről, ahova a Józsi unokám ment, aki mindig ilyen különleges fiú volt...”.

Most pedig nézzük a papát. Neki nem adhatunk csipketerítőt (már ha nem szeret horgolni titokban). De van valami, amitől még a legmorcosabb nagypapa is felderül: só! Nem akármilyen só, hanem a híres gozói tengeri só, amit évszázadok óta a sziklák közti kis medencékből párologtatnak ki a napfény segítségével. Ha ezt odaadod neki, valószínűleg először értetlenül néz, aztán azt mondja: „Na, legalább nem valami kerámia szamár.” De aztán, mikor kipróbálja a reggeli főtt tojásán, biztosan rád csörög, hogy „fiam, ez a só jobb, mint az uniós standard!”. Ezzel már nyertél.

És ha már a kerámiánál tartunk, azért egy máltai csempe is kerülhet a csomagba. Ezek a színes, kézzel festett kis kerámiák tökéletesek egy konyhai falra vagy virágcserepek alá. Kicsit úgy néznek ki, mintha egy reneszánsz mozaikot kicsiben újraálmodtak volna, csak ezúttal úgy, hogy a papa is azt mondja: „Szép ez, látszik, hogy nem a kínai piacon vetted!”

Egy másik kiváló ötlet a helyi fügekaktusz likőr, vagyis a Bajtra. Ez kifejezetten azoknak a nagypapáknak ajánlott, akik szeretnek a kerti székben hátradőlve "kóstolgatni", és minden új italról kijelentik, hogy „hááát, nem rossz, de az Unicum az Unicum”. A Bajtra narancsos, kicsit édeskés íz világa viszont elég különleges ahhoz, hogy még a szkeptikus nagyszülő is szívesen kortyolgassa – különösen, ha megtudja, hogy ezt bizony kaktuszból csinálják, amit Máltán, az út szélén több példányban találni, mint autót.

És ha végképp nem tudsz dönteni, ott van az örök aduász: egy máltai kereszt motívumos hűtő mágnes. Lehet, hogy már van 76 mágnesük a hűtőn, de ez más! Ez máltai! Ez történelmi! Ez... fémes. És ha még beleteszel egy kis kézzel írt képeslapot, amin egy luzzu nevű színes halászhajó ring a tenger habjain, akkor biztosan előkerül a nagyi "emlékkönyve", és bekerül mellé a mágnes is. Mellé pedig a történet, amit mindenkinek el fognak mesélni: „Tudod, ez akkor volt, amikor a mi unokánk Máltán nyaralt, és hozott nekünk olyan sót, amit a tengerből nyertek ki. Mint a kalózok, csak számlával.”

Mit vigyünk a gyerekeknek Máltáról ajándékba?

Na, és most jön a legérzékenyebb célcsoport: a gyerekek. Ők azok, akik nem fognak megelégedni egy hűtő mágnessel vagy „unalmas felnőtt cuccal”, és akik képesek szemrebbenés nélkül kijelenteni: „Ez az ajándék nem igazi. Ezt biztos a reptéren vetted.” Na, de sebaj! Máltán szerencsére bőven van mivel elkápráztatni a kis lurkókat – csak egy kis kreativitás kell, meg némi bőrönd-hely, és kész is a gyerekbarát szuvenír arzenál.

Kezdjük az abszolút slágerrel: a máltai lovagok.
Ha van gyerek, aki ne akarna középkori lovag lenni, akkor ő valószínűleg épp dinoszaurusznak öltözött, és elfoglalt. De a többieknek garantált siker egy máltai lovagos játékfigura, műanyag páncél, vagy egy kis kard, amit például Mdina vagy Valletta múzeumi ajándékboltjaiban szerezhetsz be. És ha még azt is hozzáteszed, hogy „ezek a lovagok több száz éve védték a szigetet a kalózoktól!”, akkor a kisfiú már be is jelentkezett a nappaliban egy saját ostromjátékra. (A kanapé lesz a vár, a tesó a török hajóhad.)

A lányoknak (vagy hercegnő-aspiránsoknak) is tartogat valamit Málta.
Az aprócska ékszerek, hajcsatok vagy karkötők – persze máltai kereszt vagy luzzu mintával, igazi kincsek lehetnek. A máltai csipkés hajpánt például szuper stílusos, és még a nagyi is azt mondja rá: „Olyan, mintha kisasszony lenne benne!” (Aztán 2 perc múlva már a kiskutya fején lesz, de ez már részletkérdés.)

És jöjjenek a kicsiknek szánt „ehető ajándékok”.
A Qagħaq tal-għasel, azaz mézes gyűrűs süti például egyszerre édesség és játék, mert a gyerekek először kipróbálják, hogy befér-e az ujjukra, aztán megkóstolják, hogy mennyire ragad tőle a szájuk. (Nagyon.) A figolla, vagyis mandulás cukormázas sütemény szintén tuti befutó – különösen, ha nyusziformában találod meg, mert azt azonnal "cukicuki" státuszba léptetik.

Ha inkább valami „nyugis” ajándékot keresel, amivel 15 percig elfoglalják magukat (és nem téged), akkor próbáld ki a máltai kifestőket, amiket turistaboltokban és múzeumokban is árulnak. A Szent János-társkatedrális, a lovagok, a máltai halászhajók és a tengerpart sziklái mind visszaköszönnek bennük, és miután kiszínezték, büszkén mutogatják majd: „Nézd anya, ez egy barokk templom kupolája! Vagy pizza. Nem tudom.”

És persze ott vannak a plüssállatok.
De nem akármilyenek, hanem plüss luzzu hajók, vagy még jobb: plüss cuki tengeri sün! (Ne kérdezd, miért, de tényleg árulnak ilyet.) Vagy egy plüss teknős, amit mondjuk egy látogatás során az Ħal Saflieni Hypogeum helyett egy akvárium boltjában szereztél be, de hát ki számolja, hogy mennyire autentikus, ha egyszer ölelhető?

A máltai nyelv szókincsét is meg lehet csipkedni játékosan.
Szerezz be egy kis gyerekeknek szóló mesekönyvet máltai nyelven, amit otthon próbáltok együtt kibetűzni. A máltai nyelv maga is egy egzotikus csoda: egy kis arab, egy kis olasz, egy kis angol... és egy kis „mi ez a betű?” típusú hangzás. Már a cím is mókás lesz, például: "Il-Perżut tal-Fenek" (A nyúl pizsamája? Vagy táskája? Vagy épp fogorvosa?). A gyerekek nevetni fognak – te meg úgy fogod érezni, mintha kétnyelvű iskolába írattad volna őket, nulla forintért.

És ha végképp nem tudsz dönteni, ott van az univerzális gyerek-örömforrás: a homok és kavics.
Persze nem a cipődből kiborított változat, hanem egy szép kis üvegcsébe zárt „máltai strandemlék”, amiben benne van egy csipet Golden Bay, némi kis kagylóval és gyöngyházfényű aprósággal. Ez az ajándék egyszerre természetes, filléres, és a gyerek szerint „valódi tengerrel van tele”.

Szóval, ha legközelebb úgy térsz haza, hogy a gyerekek már tárt karokkal várnak és boldogan csillognak a szemeik, mert kaptak egy máltai halas kulcstartót, egy ragacsos süteményt és egy mini kardot, akkor tudd: megérte az a pánikszerű last minute szuvenír vásárlás a reptér előtti sarki boltban.

Mert Málta nem csak a felnőtteké – a kis turisták ajándéklistáját is simán meg tudja tölteni varázslattal, édességgel és egy csipet (kaktuszos) humorral.