Elhagyott farmok a Buskett Gardens árnyékában

A Buskett Gardens, Málta legnagyobb erdős területe, körülbelül 30 hektárnyi park és liget, maga a természetbe sűrített béke. A turisták gyakran sétálnak itt, piknikeznek vagy élvezik a friss levegőt. De kevesen tudják, hogy a környező domboldalakon valóságos „kő szellemvárosok” rejtőznek. Régi mezőgazdasági épületek, apró kunyhók, magtárak és víztározók omladoznak, némelyiknek még megvan a régi vaskapuja, sőt, néhol edények és bútorok maradványai is fellelhetők.

Ezeket az épületeket a 19. és 20. század elején használták, elsősorban olíva- és szőlőtermesztéshez. Az 1950-es években azonban egyre több fiatal hagyta ott a vidéki életet a városi munkákért, ekkor kezdődött az elnéptelenedés. A Buskett környéki dűlők, mint például a Ta’ Baldu vagy Ta’ San Girgor, mára egyfajta „zöld kísértetvárosként” léteznek. Ha valaki kalandvágyó, egy-egy szombati séta alkalmával (persze jó cipőben és zseblámpával) bebarangolhatja ezeket a romokat

Chadwick Lakes és a rejtélyes bunkerek

A Chadwick Lakes környékén, Rabat és Mtarfa között elterülő zöld völgyekben nemcsak csobogó patakokat és mesterséges víztározókat találunk, hanem meglepően sok elhagyott katonai bunkert is. Ezek közül sokat a britek építettek a második világháború idején, Málta stratégiai szerepe miatt. A völgyön áthaladó régi katonai út mentén legalább 5–6 bunker maradvány található, egyesek a föld alatt, mások domboldalakba vájva.

A legnagyobb bunker egykori raktárként szolgált, belsejében még 1964-ben is tároltak hadianyagot. Mára teljesen üres, de néha furcsa visszhangokat lehet hallani benne – a helyiek csak félig tréfásan emlegetik úgy, hogy „a kísértetek is unják már a háborús történeteket”. A legközelebbi buszmegálló (busz 186, „Chadwick Lakes” megálló) kb. 15 perces sétára van a bejárattól. Térképen nincsenek jelölve ezek a bunkerek, így kis nyomozás is kell hozzájuk.

Elnéptelenedett épületek Delimara félszigetén

A Marsaxlokk öböl túloldalán, a vadregényes Delimara félszigeten is találkozhatunk elhagyott helyekkel. Itt több katonai barakk, megfigyelőállás és világítótorony melletti épület is áll romosan – többnyire 19. századi brit építmények. A legismertebb ilyen hely a Fort Delimara, amely 1876 és 1888 között épült, és 2005 óta zárva van a nyilvánosság előtt, mert a tenger fokozatosan alámossa.

A környező sziklás partvidéken több kis házikó és egykori halászfészek áll üresen, amelyeket az 1980-as évekig még használtak. Egyes házakat a tengerre építettek, és mára megközelíthetetlenné váltak, de a bátrabbak – és a jól cipőzött túrázók – még megközelíthetik őket. Figyelem: a terület több része magántulajdon, így érdemes tiszteletben tartani a határokat!

Halott ház a Grand Harbour peremén, a Ta’ Liesse-kápolna mellett

Valletta kikötői részén, a Ta’ Liesse templom mellett egy furcsa, torz alakú épület áll, amelyről alig lehet információt találni. A helyiek csak „Il-Kamra tal-Mewt” (a Halál Háza) néven emlegetik. Valószínűleg egykor raktár vagy őrbódé volt, de az 1950-es évektől teljesen üresen áll. Egyesek szerint az épületet rövid ideig ideiglenes halottasházként is használták, mivel a kikötőbe érkező sebesülteket itt látták el, vagy innen szállították tovább.

A falakon ma is láthatók vésett keresztfák és dátumok, mint például 1942 vagy 1944, vélhetően a második világháború áldozatainak emlékére készültek. Bár nem hivatalosan nyilvánították műemlékké, az épület állaga mára annyira leromlott, hogy csak kívülről érdemes megcsodálni

Jó tanácsok az elhagyott helyek vadászainak

Ha érdekelnek ezek a „szellemhelyek”, érdemes GPS-t, jó bakancsot és egy csipetnyi kalandvágyat magaddal vinni. Ne feledd: sok ilyen terület nincs kijelölve, némelyik veszélyes lehet, és néhány magánterület is lehet közöttük. Fotózni szabad, de semmit ne vigyél el, és főleg ne hagyj ott semmit – kivéve talán egy kis ámulatot és egy szelfit a múlt szellemeivel.