Ha azt hitted, hogy a máltaiak kizárólag a templomban keresik a biztonságot, akkor ideje újragondolnod ezt az elképzelésedet. Itt ugyanis néha egy szárított polipkar is védelmet nyújthat, feltéve persze, ha megfelelően van elhelyezve a ház bejáratánál. Készülj fel egy varázslatos utazásra a máltai mágia világába, ahol a keresztvetés nem mindig az imádság jele, hanem az ördög távoltartásának egyik formája.

A „l-għajn”, avagy az átok szeme

A máltai folklór egyik legelterjedtebb és legrettegettebb eleme az úgynevezett „l-għajn”, vagyis a „rossz szem” átkának hiedelme. Ez a hit szerint valaki irigységből, haragból vagy puszta rosszakaratból ránéz valakire vagy valamire, és ezzel balszerencsét hoz rá. A probléma az, hogy ez a nézés teljesen akaratlan is lehet – elég egy dicséret („Milyen szép kisbaba!”), és máris fennáll a veszélye az átoknak. Éppen ezért Máltán a mai napig sok szülő nem engedi, hogy idegenek megdicsérjék az újszülöttjüket, vagy ha ez mégis megtörténik, gyorsan lekopogják, vagy mondanak egy rövid fohászt, mint például: „Alla jbierek!” (Isten áldja meg!).

A „l-għajn” elleni védekezésnek több formája is létezik. A legismertebb ezek közül a talismánok, amelyeket gyakran házak bejárata fölé, ablakpárkányra vagy akár az autók visszapillantójára akasztanak. A legelterjedtebb ilyen tárgy a kék-fehér színű szem amulett, amelynek eredete egészen az ókori Földközi-tenger keleti részéig nyúlik vissza. Ezt az „evil eye” elleni védelmet szolgáló tárgyat Máltán „għajn tal-ħarsien” (védelmező szem) néven is ismerik. Egy másik gyakori amulett a fityisz (Figa), egy ökölbe szorított kéz, amelynek hüvelykujja a mutató és középső ujj között van. Ez a római időkből örökölt ábrázolásmód a termékenységet és az ártó szándék elleni védelmet szimbolizálja. Nálunk ez a jelkép egészen mást jelent, hiszen fityiszt mutatni valakinek az nem éppen egy udvarias formája itthon a vélemény formálásnak.

Varázslatok, szerelmi praktikák és falusi szertartások Máltán

A máltai mágikus hagyományok közé tartoznak azok az ősi szertartások is, amelyek a szerelmet, a termékenységet vagy éppen az átok megtörését célozzák. Ezek a rítusok főként a sziget belső részén fekvő kis falvakban, mint például Qrendi, Dingli vagy Żebbuġ – maradtak fenn. Egy 2017-es etnográfiai felmérés szerint a 65 év feletti lakosság 28%-a hisz valamilyen formában a mágiában, és több mint 12% állította a megkérdezetteknek, hogy már részt vett "tisztító szertartáson", ún. purifikazzjonin is.

Az egyik legismertebb ilyen rituálé a csendes víz (ilma sieket), amelyet éjfélkor kell meríteni egy kútból, lehetőleg újhold idején. Ezt a vizet aztán a ház sarkaiba permetezik, hogy megtörjék az átkokat vagy elűzzék a negatív energiát. Más falvakban a sóval való hintés vagy a fordított seprés (seprű fejjel felfelé való tartása) szolgálta ugyanezt a célt.

A szerelmi varázslatok sem ismeretlenek a máltai hagyományban. Egyes nők például illatos gyógynövényekből, leggyakrabban rozmaringból és babérból készítettek kis batyukat, amelyeket aztán titokban a kiszemelt férfi ruházatába rejtettek. Azt tartották, hogy aki ezt magán viseli, menthetetlenül beleszeret a "varázsló" hölgybe. Ugyanezen célra néha bort vagy süteményt is "megfűszereztek" egy kis hajszállal vagy ruhadarabból származó szállal. Természetesen a szerelmi bájitalok hatékonysága sosem volt tudományosan igazolt, de a hiedelem mindmáig él.

Modern mágia: a hit és babona XXI. századi nyomai Máltán

Bár a máltai fiatalabb generációk ma már ritkábban hisznek a klasszikus átokban vagy szerelmi praktikákban, a babonák még mindig jelen vannak a mindennapokban. Például sokan sosem nyitnának ernyőt zárt térben (mert balszerencsét hoz), és az utcai piacokon továbbra is árulnak áldott olívaágat, kézzel faragott keresztet vagy szentképeket, amelyeket az autókban vagy táskákban hordanak.

Nem ritka, hogy a lakásokban a bejárati ajtó mellett vagy fölött kis tálkában sót vagy szentelt vizet tartanak – a "rossz szellemek" távol tartása végett. Egy 2020-as helyi közvélemény-kutatás szerint a máltaiak 36%-a rendelkezik valamilyen védelmező talizmánnal otthon vagy a személyes holmik között. A fiatalok körében ez az arány valamivel alacsonyabb (21-25%), de még így is jelentősen meghaladja más nyugat-európai országok átlagát.

És végül, ne feledkezzünk meg a helyi boszorkányokról sem, akiket a máltai népnyelv csak "mara tal-maġi" néven emleget. Ők nem a seprűn lovagló, vihogó mesebeli lények, hanem inkább gyógyító asszonyok, javasasszonyok, akikhez még ma is eljárnak az emberek tanácsért vagy szerencsét hozó tárgyakért. Ezek a nők gyakran nagy tiszteletnek örvendenek közösségeikben, és bár a hivatalos egyház nem nézi jó szemmel tevékenységüket, sokan hisznek abban, hogy "ártalmatlan segítséget" nyújtanak.